nem látlak.
sötét van,
az elmémben.
Érezd a fájdalmat.
Érezd, ahogy reped a szív,
majd eltörik.
Érezd, ahogy újjáépül,
s megint széttörik.
múltban élő szerelmes ritmus
nincs értelme
ez itt a zűrzavar
nem vagy itt:
fél lettem.
félelem;
rettegek.
sóvárgok
utánad.
álmodok
rólad.
mindenhol ott vagy.
a párnam huzatán az illatoddal;
a hajamban az ujjaid érintésével;
a combjaimon meleg leheleteddel;
a homlokomon forró csókoddal.
a takaró alatt,
az ágy felett;
a felszínen,
s az alatt.
a végtagjaimban te vagy a hideg levegő.
és a testemben a vörös és a fehér vérsejtek,
ha keverednek;
ha gondolok rád még mindig,
ez a rózsaszín köd.
te voltál az oxigén,
és most fulladok:
meg kell tanulnom újra levegőt venni.
nélküled.
érted meghalnék.
érted élnék.
- mennyi idő még az élet?
- hogy érted?
- akkor máshogy kérdezem. mennyi idő egy egész életen át szeretni valakit? túl rövid, vagy túl hosszú?
mindent, ami én vagyok
én vagyok az a lány a kötött pulcsikkal
meg az alkonyat könyvekkel,
aki igazából mindenen sírna,
de túl jól titkolja.
szeress az elfolyt szempillaspirálommal a szemem alatt és
a kócos hajammal együtt.
szeresd azt a lányt, aki mirelit pizzát süt hajnal háromkor,
mikor egyedül van otthon.
aki mindenhez majonézt eszik
és mindig barackos iceteát iszik.
aki egész nap szívesen alszik.
aki ha ott vagy vele rideg,
de reggelente mindig azt nézi meg legelőször – még mielőtt az ébresztő megszólalhatna – hogy írtál-e neki és ha nem,
mély hiány gyötri.
mert ha hiszed, ha nem, lehet vicces egy ilyen rideg lánytól,
de valószínűleg a nap 24 órájában rád gondol és téged hiányol.
⁰²⁷Veled nincsen önkontroll.
megfulladni
a karjaid között
szerelmedben
⁰³¹Ketten megtörjük a műt. Mi vagyunk a vész.