Dive into a world of creativity!
Mindenki depressziós nem hiszem el..... és miért..... mert létezik egy olyan démoni átok aminek a neve szerelem.... hát ez fantasztikus..... átkozom azt aki szívet és érzelmeket töltött az emberekbe....
"Reménykedünk a reménytelenben"
Legyél te az utolsó hibám...
"Fáj de nem ölt még meg"
-
"Látod, leszoktam már rég az álmokról, de így a szemem fáj a valóságtól... "
A baj csak az, hogy én nem akarok mást szeretni.
Par ember osszefogja torni a szived, de megjavitja a latasod.
minden, amit szeretek túl drága, illegális vagy nem ír vissza.
paradoxon végre készen állok egy új kapcsolatra, de ha bárkinél érzem, hogy idővel lehetne több köztünk, késztetést érzek arra, hogy lekoptassam, mielőtt úgy igazán megkedvelném.
Mert végülis minden zenében kell lennie egy bizonyos sornak…
Ne válassz engem, ha választanod kell. Nem szeretnék egy döntés lenni, ami lehet, hogy jó, de lehet, hogy rossz. Ha akarsz, azt választások nélkül is tudni fogod, de ha el kell gondolkodnod rajtunk, akkor inkább a szabadságot válaszd. A lehetőséget arra, hogy olyasvalakit találsz, aki nélkül az élet egyszerűen nem megy tovább. Ő lesz a te döntésed.
és ha megkérdik, nekem ki voltál, csak egy szám, amit többet nem hívok már...
menni akartál, de ha egyszer még, az életed nélkülem nem lesz szép,
akkor emlékezz,
mindig ott voltam, és a hiányom senki sem pótolhatja, eltűntél és alkalmam sem volt búcsúra...
akarom őt, de túl is akarok lépni rajta,
és egyik sem történik meg
engem egyszerűen csak vonz az a vihar, ami benned van, és nem tudom hova tenni azt a kettőséget, hogy egy égi angyalban, hogy lehet ekkora káosz
Lehet, hogy szerelmes voltam egy olyan álomba, aminek soha nem kellett volna, hogy az enyém legyen.
A bűntudat olyan, mint az óceán. Bele lehet fulladni
Egyetlen veled töltött percet sem sajnálok. Te vagy a legjobb, ami valaha történt velem. De azt kívánom, bárcsak ugyanez lehetnék én neked
Már túl késő, hogy elmondjam, mennyire imádlak, Már hiába hangzik el százezre imáknak, Már hiába sírok, már hiába várlak, Nem tehetek semmit, a szívembe zárlak. Már hiába kívánom, hogy bár ne így lett volna, Megszeretted őt, nem te tehetsz róla, Ő is imád téged, jobb lesz, ha belátom, Nem voltál és nem leszel több, mint egy szép álom.
Ujjai gyengéden masszírozták derekamat pólómon keresztül, nyelve pedig alig érezhetően végigsiklott alsó ajkamon, majd végül elmélyítette csókunkat.
Mellette szebbnek érzem magam. Fontosabbnak. Szerethetőbbnek. Kívánatosabbnak. Mindenebbnek.
Mert a múltunk a lényünk része. És te is a múltam a része vagy. Ezzel együtt a lényem része. A legszebb emlékeim hozzád kötődnek.
Néha két embernek el kell válnia ahhoz, hogy felismerjék, mekkora szükségük van egymásra.
Azt mondom magamnak: Ne izgulj! Minek? Úgysem felelhetsz meg Mindig mindenkinek.
A pillanat, amikor nem mersz a szemébe nézni, mert félsz, hogy egy pillantásodból rájön, hogy mit érzel iránta...